Nyitott szívvel…

kilike/ mindennapok/család/ 0 comments

Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám frappánsan összefoglalni, amit itt az internetes térben (és ideális esetben a valósban is) művelek: a hálás hétfőket, a rajzokat, az (eddig még nem posztolt :)) természetfotós, kertes, könyves posztokat. Aztán eszembe jutott, amit a gyerekekkel szoktunk reggelente imádkozni.

Azt kérjük, hogy Isten adjon nekünk nyitott szívet – Felé és a minket körülvevő világ felé is:

  • Hadd legyen nyitott a szemünk, hogy meglássuk azt a sok ajándékot, amit aznapra tartogat nekünk,
  • nyitott a szánk a hálaadásra
  • és nyitott a kezünk, egyrészt mert ökölbe szorított kézzel ajándékot sem lehet elfogadni, másrészt pedig, hogy tovább tudjuk adni, amit kaptunk.

Mert olyan könnyű átsiklani a sok ajándék fölött, ami körülvesz, mert már úgy megszoktuk, hogy azt hisszük, hogy jár… de kis gyakorlással egyre több dolgot lát meg az ember.

Ezért írom a hálás hétfőket, mert kimondva, leírva máris nagyobb súlya van, és akkor estére már nem csak arra emlékszem, ami nem vagy nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna (én nem tudom hogyan, de ebből, mindig van elég…), hanem azokra is, amiket nem is kértem, mégis megkaptam ajándékba.

És ezért alkotok – alkotunk (még ha kupival jár is), és persze végezzük a kevésbé látványos dolgainkat is, hogy valamit továbbadjunk abból, amit kaptunk.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
*
*