Egy darab ég

kilike/ illusztráció, mindennapok/család/ 0 comments

Annyira szíven ütött most ez a vers, muszáj volt megrajzolnom magamnak.

Nehezen viselem, hogy nincs még  erőm annyi munkát elvégezni, mint eddig… és hogy időm sincs, épp a “kényszerpihenők” miatt, amíg Lencsikét szoptatom vagy ringatom, és csak nézem és gyönyörködöm a rendetlenségben meg az egyre tornyosuló mosatlanban vagy hajtogatásra váró ruhákban… hogy még csak alakulóban van az új ritmusunk, és már nagyon hiányzik, hogy kimehessek a kedvenc tavunkhoz. Aztán persze szégyellem magam, hogy miért gondolok ilyeneket, amikor segítenek nekem, és különben is, boldognak kéne lennem.

Én is szeretnék egy darab eget.

És ez a darab ég most nekem a hálaadás.

Ahova felnézhetek, amikor szomorú vagyok vagy mérges vagy csak úgy álmodni szeretnék. Mert éppenhogy nem akkor van a legnagyobb szükségem hálát adni, amikor annyira hálásnak érzem magam, hanem amikor mérges vagyok vagy szomorú. És bár anya vagyok, azért én álmodni is szoktam…

És akkor egy kicsit meg is nyílik ez a darab ég, és napsütésen, szélfúváson, esőn át is látom azt a szerető Istent, akitől kapom a a napsütést, a szelet és az esőt is – ajándékba.

Akkor könnyebb türelmesnek lenni, mert tudom, hogy hamarosan lesz ennél több eróm – az időben mondjuk nem vagyok olyan biztos, de egy kicsivel talán abból is több lesz, kialakul az új ritmus is egész biztosan és nyáron még milliószor elmehetünk a tóhoz… Addig pedig lehet kanapén összebújni és a gyerekeimben gyönyörködni a rumli helyett, olvasómaratont tartani, vagy csak úgy üldögélni a teraszon és fogadni a virágokat és összenyomódott eprecskéket, amit a fiúk szednek nekem.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
*
*